Csak ketten a világ közepén, az ország két felén,

Mindenki azt mondja, szerelmes vagyok, de kétlem én.

Azt mondtam, ő a múzsa, de boldog írásom még nincs,

Most róla szól boldogan, hisz barátsága a legnagyobb kincs.

Boldog vagyok, hogy ismerhetem és szerethetem,

Tőle tanultam meg, hogy nekem is lehet szeretetem.

Egy üzenetétől menten szárnyra kapok,

S onnantól boldogan töltöm a napom.

Minden reggelen, ha felkelek, egyből azt nézem,

Jó reggelt kívánt-e nekem, napom attól telik szépen.

Bár minden sorom kesze - kusza, zavaros,

Remélem azért ezzel sokat nem zavarok.

Reméltem, elmondhatom, hogy milyen jó,

De ezt elmondani kevés minden szó.

Ő jelenti számomra az egész világot,

Bármit is csináljon, ugyan úgy imádom.

Ha meghallom a hangját, akkor megnyugszom,

S ilyenkor a boldogságban szinte úszom.