1964-től minden évben április 11-én, József Attila születésnapján tartják Magyarországon a költészet napját, amelyre évről-évre irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, koszorúzásokkal, közös versmondásokkal, filmvetítésekkel, kiállításokkal, színházi előadással, rendezvényekkel készülnek az egész országban.
Egész éjszaka, minden álmomban csak valamerre futottam,
Más irány, más-más ok, de egy biztos, sehova se jutottam.
Még csak tegnap volt, hogy kimondtad, kilépsz az életemből, ha ezt akarom,
Érezni most semmit nem érzek, csak elgyengülök bőgve vagy erőre kapok nevetve és hiába tagadom.
Csak ketten a világ közepén, az ország két felén,
Mindenki azt mondja, szerelmes vagyok, de kétlem én.
Azt mondtam, ő a múzsa, de boldog írásom még nincs,
Most róla szól boldogan, hisz barátsága a legnagyobb kincs.
Boldog vagyok, hogy ismerhetem és szerethetem,
Tőle tanultam meg, hogy nekem is lehet szeretetem.
Egy üzenetétől menten szárnyra kapok,
S onnantól boldogan töltöm a napom.
Minden reggelen, ha felkelek, egyből azt nézem,
Jó reggelt kívánt-e nekem, napom attól telik szépen.
Bár minden sorom kesze - kusza, zavaros,
Remélem azért ezzel sokat nem zavarok.
Reméltem, elmondhatom, hogy milyen jó,
De ezt elmondani kevés minden szó.
Ő jelenti számomra az egész világot,
Bármit is csináljon, ugyan úgy imádom.
Ha meghallom a hangját, akkor megnyugszom,
S ilyenkor a boldogságban szinte úszom.